Hiszem és vallom, hogy a nyelvtanulás örömszerző tevékenység lehet, illetőleg az kell, hogy legyen. Ezt a blogot pedig azzal a céllal indítom útjára, hogy ezt az idealista kijelentést igazoljam vele. Nem az elméleti kérdést szeretném boncolgatni, hogy vajon mikor, hogyan lássunk neki, ezt annyian teszik, különböző érvekkel támasztva alá álláspontjukat. A korai nyelvfejlesztés lehetősége mellett voksolva szeretnék számos játékot, mondókát bemutatni, melyek a mindennapi életben nyújthatnak segítséget Nektek, Édesanyáknak, Szülőknek, Nagyszülőknek, akik napi, heti rendszerességgel, vagy akár rendszertelenül, ám annál nagyobb lelkesedéssel szeretnétek tanítgatni gyermekeiteket, unokáitokat a német nyelvre.
Minden gyermek alapvető szükséglete, örömforrása a mozgás. Mozgásos feladatokkal még a fáradt gyermek figyelme is ébren tartható. A cselekvő tanulás hatásfoka pedig tudvalevőleg kimagasló.
A közelmúltban találtam rá a Goethe Intézet könyvtárának a polcán egy Eric Carle könyvre, ami német fordításban a Gerstenberg Kiadó gondozásában jelent meg. A címe “Von Kopf bis Fuß”. Kis formátumú, keményfedeles, keménylapos, igazi gyermekkézbe való könyvecske. Jelenleg ne keressétek, mert nálam van, de november 3-án meg kell válnom tõle, akkortól kölcsönözhetõ.:-)
12 oldalpáron keresztül, 12 állat példáján vesz sorra olyan fontos testrészeket, mint a fej, a nyak, a váll, a kar, a kéz, a mellkas, a hát, a csípő, a térd, a lábszár, a lábfej, s végezetül a lábujjak. Az állatok, a rövid mondatok és a gyönyörű, színes képek pedig mind-mind mozgásra ösztökélnek. Gyermek és szülő próbára teheti képességeit, sőt versenyezni is szabad: ki tudja úgy forgatni a fejét, mint egy pingvin, kinek hajlik jobban a nyaka, ki húzza magasabbra a vállát. És még sorolhatnám a szellemesebbnél-szellemesebb próbatételeket… Lányom hol a mellkasát verő gorilla, hol a hátát púposító macska, hol pedig a hátsó lábával nagyot rúgó szamár mellett teszi le a voksát. Olvastam már a könyvet kúszó-másszókkal, ők inkább csak gyönyörködtek az előadásban, közel 4 éves lányommal, akivel az esti fürdést követően rendszeresen versenyre kell kelnem és végig kell mutogatnom, hogy tekerem a csípőm krokodil módjára, hogyan lengetem a karom, akár egy kismajom, s hogyan tapsolok, mint egy fóka, hogy végezetül bebizonyítsa, mégis csak ő az ügyesebb, de tovább kell folytassam a felsorolást, mert tanítok egy 8 éves nagyfiút is, akivel szintén nagy élvezetet jelent az a verseny, amelyre Eric Carle könyve késztet bennünket…
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a könyvet, s szerzõjét, további kedvcsinálónak pedig íme néhány jelenet:
